még egy szó a csöröge fánkról

 

Tavaly már írtam a csörögéröl (itt) de most újra, farsangi idö lévén étlapra került nálunk. Azért teszem fel újra, mert most egy picit másképp készítettem és meg merem kockáztatni, hogy talán így még finomabb volt, mint a nagyi receptje szerint sütött. Nem kell töle félni, mert nagyon hamar elkészíthetö (némi izommunkát igényel!) és frissen szinte abbahagyhatatlan. Fánkra fel!

 

40 dkg liszt

8 dkg vaj

4 tojás sárgája

csipet só

2 e.k. porcukor

1-1,5 dl tejföl

 

A vajat és a lisztet elmorzsoltam, majd hozzáadtam a többi hozzávalót is és rugalmas, nem túl kemény tésztává gyúrtam. A tejfölt érdemes adagonként hozzáadni, mert az sem jó, ha túl kemény, de az sem, ha túl lágy a tészta. Folpackba tekertem a tésztát és 1 órát pihentettem a hütöben. Majd lisztezett deszkán vékonyra nyújtottam – ehhez kell némi eröt kifejteni Derelyevágóval rombusz alakúra vágtam a tésztát, közepére egy lyukat metszettem és az egyik sarkát átfordítottam – így kapjuk a klasszikus csöröge formát. Bö, forró olajban kisütöttem. Vigyázni kell, hogy ne süljenek barnára, inkább csak rózsaszínüre a fánkok. Porcukorral böven megszórtam és rumos baracklekvárral tettem az asztalra.

tejkrémes csokiskeksz nugáttal

Ebbe nagyon belenyúltam. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire finom lesz.  A keksz inkább puha, mint ropogós. A tejkrém kellemesen harmonizál a csoki keserüségével, a koronát pedig a nugát teszi a tetejére. Csak annyit tudok mondani: próbáljátok ki!

 

 

300 g étcsokoládé (magas kakaó tartalmú)

100 g vaj

3 tojás

250 g cukor

100 g liszt

1 t.k. sütöpor

pici só

3 e.k. darált mogyoró

200 g Schmand (sürü tejföl)

100 g tejszín

1 cs. habfixálópor

kb. 100 g porcukor

250 g nugát massza

1 e.k. pálmazsír (esetleg margarin)

 

A csokoládét darabokra tördeltem (nekem 100 g narancsos ízesítésü is volt – csak javított az ízén!) és a vajjal egy lábasban felolvasztottam. A tojásokat a cukorral habosra kevertem. A lisztet, a sütöport és egy csipet sót a tojásos habhoz dolgoztam, majd az egészet az olvasztott csokihoz kevertem. A sütöt 180°-ra elömelegítettem (légkeveréses). Teáskanállal halmokat tettem egy sütölemezre és tetejüket kicsit lenyomtam. 8 percig sütöttem. Érdemes a sütési idöt pontosan betartani, mert akkor nem száradnak ki a kekszek. Amíg hültek a kekszek elkészítettem a krémet. A schmandot (tejfölt) 50 g porcukorral kikevertem. A tejszínt a fixálóval és 1 e.k. porcukorral kemény habbá vertem, majd összekevertem a tejföllel. Ha nem elég édes, lehet utána édesíteni. A krémet elosztottam a kekszek tetején. A nugátot a pálmazsírral felolvasztottam és bevontam velük a kekszek tetejét. Hideg helyen 3-4 napig teljesen megörzik az állagukat.

málnás-túrós alagút

 

Két hete nem tudok egy valamirevaló ételfotót készíteni, mert függetlenül attól, hogy milyen napszak van, a fényviszonyok csapnivalóak. Ha nem esik a hó, akkor el van borulva, rengeteg lámpával pedig nekem sajnos nem sikerül élethü szineket visszaadni. Írom ezt mindazért, mert itt viaskodtam magammal, hogy akkor most feltegyem ezt a receptet, vagy sem, mert a képen még véletlenül sem olyan a sütemény, mint életben volt. Aztán úgy döntöttem a recept a lényeg. Persze kell a fotó is, de ezt most nézzétek el nekem. Tudom, hogy nem állok egyedül ezzel problémával és meg fogtok érteni.

 

A piskóta tésztához:

4 tojás

125 g cukor

1 cs. vaniliás cukor

75 g liszt

csipetnyi só

50 g étkezési keményítö

késhegynyi sütöpor

porcukor a szóráshoz

 

A töltelékhez:

250 g málna (mélyhütött)

250 g mascarpone

500 g túró (Lidl-s)

75 g porcukor

2 cs. habfixáló

1 cs. vaniliás cukor

150 g tejszín

pisztácia és porcukor a

díszítéshez

A sütöt elömelegítettem 180°-ra (légkeveréses). A tojásokat szétválasztottam. A tojás sárgákat 4 evökanál melegvízzel, a cukorral és a vaniliás cukorral nagyon habosra kevertem. A fehérjét pici sóval kemény habbá vertem, majd összeforgattam a kettöt. A lisztet, a keményítöt és a sütöport beleszitáltam a tojáshabba, óvatosan elkevertem. A piskóta masszát egy sütöpapírral bélelt sütölapra simítottam és kb. 10-15 perc alatt megsütöttem. Amíg sült, elökészítettem egy konyharuhát, amire porcukrot szitáltam. A megsült piskótát erre borítottam, azonnal lehúztam róla a sütöpapírt és feltekertem jó szorosan. Így hagytam teljesen kihülni. Addig elkészítettem a tölteléket: a málnát kiolvasztottam, szobahömérsékleten. Félretettem egy pár szemet a díszítéshez. A túrót és a mascarponét  simára kikevertem, beleszórtam a habfixálót, a porcukrot és a vaniliás cukrot, majd óvatosan beleforgattam a málnát is.  Elvettem a krémböl egy keveset, a díszítéshez. A piskóta tekercset  a krémmel megtöltöttem . 1 órát hideg helyre tettem. A félretett krémet habzsákba kanalaztam és a rolád tetejére kis halmokat pöttyintettem. Megszórtam porcukorral és vágott pisztáciával.

off poszt a brutalitásról

Tudom, azt ígértem, hogy most akkor jönnek szépen sorban a receptek. De ember tervez, Isten végez.

Sajnos az utóbbi idöben a média ontja ránk a különbözö brutalitásról szóló híreket. Mindíg elszörnyedek, amikor ilyeneket hallok és gondolom ezzel nem vagyok egyedül. Föleg azok a hírek ráznak meg, amikor iskolás gyerekek követnek el ilyeneket. Sajnálom a gyerekeket, a szülöket és mindenkit, aki érintett a dologban. Soha nem gondoltam arra, hogy egyszer én is érintett leszek ilyen szörnyüségben. A kisfiamat a héten nagyon megverték az iskolában. Ököllel verték az arcát. Amikor megláttam azt hittem belehalok. Ezt az érzést azt hiszem egy anyának sem kell részleteznem. Az állán jókora seb! éktelenkedett, az arca bekékülve, a szemöldöke megrepedve. Tette mindezt, egy 3. osztályos, 8 éves iskolatársa. Azért, mert nem akarta, hogy az én fiam is csússzon az iskolaudvaron lévö szánkópályán. Persze, hogy csúszott, aztán jött a verés, brutálisan. A többi gyerek meg csak állt és nézte. Végülis a felügyelö tanár mentette meg a további ütlegtöl a fiamat. De addigra már kapott rendesen. A felháborodást, amit érzek nem tudom szavakba önteni. Természetesen elvittem Maxot orvoshoz, készült látlelet és hivatalos útra terelödik a dolog. Beszéltem a fiúval is, aki ezt tette, de nem hiszem, hogy sok foganatja lenne. Megmondtam neki, hogy, ha mégegyszer a fiam közelébe megy ki fogom hívni a rendörséget. Azt válaszolta, hogy akkor mi van!? Szerencsére a tanárok és az igazgató támogatnak – még jó, hogy! Feltettem nekik is a kérdést, hogy 2 év múlva ez a gyerek pisztollyal vagy szamurájkarddal jön-e majd az iskolába!? Azt nem mondom, hogy sajnálom ezt a fiút, csak szomorúságot érzek a düh mellet. Mert alapvetöen ö sem született rossznak, csak ilyen példát lát, ilyen nevelést kap. Egyértelmüen a szülöket teszem felelössé. Amikor egy 8 éves gyerek pontosan tudja hová kell ütni, ilyen erövel, majd a piaci légy szemtelenségével válaszolni egy felnött szavaira, az túl megy mindenen. Sajnos a tanárok sem tudják megfékezni. Hová tart a világ? És hová meneküljünk elöle?

stifado – görög marhapörkölt

Legelöször köszönöm a türelmeteket, hogy ilyen sokáig vártatok rám. Valahogyan az utóbbi napokban kifolyt az ujjaim között az idö. Mindennap terveztem, hogy : “na, akkor ma mindenképp teszek fel receptet” – de idöm aztán nem maradt a megvalósításra. Össze is gyüjtöttem a 2 hét alatt pár közzétételre váró finomságot. Kezdeném a sort a stifadóval, ami egy hagyományos görög, paradicsomos, hagymás étel. Nagyon hajaz a mi marhapörköltünkre, viszont mégis teljesen más. Érdemes mindenképp kipróbálni, mert fantasztikus az ízvilága. Puha, friss fehér kenyérrel valami mennyei!

 

450 g darabos paradicsomkonzerv

150 ml húslé

2 e.k. olivaolaj

450 g salotta hagyma

2-3 gerezd fokhagyma

1 kg marhacomb

1 ág rozmaring

1 babérlevél

vörösbor (vagy borecet)

só, bors

1/2 t.k. fahéj

1/2 t.k. szerecsendió

6-10 szegfübors

 

A darabos paradicsomot a húslével pürésítettem. Meghámoztam a hagymákat, felhevítettem az olajat és a hagymákat kb. 8 perc alatt aranybarnára pirítottam. Kiszedtem a hagymákat egy tányérra és a visszamaradt olajon a felkockázott húst részletekben megsütöttem. A húst is barnára kell pirítani, ezért kell reszletekben sütni. Ha egyben tennénk bele a húst a serpenyöbe, akkor csak elszürkülne és levet eresztene; ezt az idöt nem lehet elspórolni! Amikor az összes hús megpirult, visszatettem az összes húst és a hagymát is a serpenyöbe, felöntöttem a paradicsomos lével, füszereztem, majd teljesen puhára föztem.

 

Happy birthday

Szinte hihetetlen, de eltelt 2 év! Pár nappal elkéstem, – rajtam kívülálló okok miatt -  hogy köszöntsem magunkat. Sokat gondolkodtam, hogy mit is írhatnék a nagy alkalomból. Olvastam sok blogban már, hogy összesítéseket írtak, statisztikákat készítettek. Ilyenekre én most nem ragadtatnám magam, mert tulképp ezek csak számok, azokat én pedig nagyon nem szeretem. A számok mögött valós, hús-vér emberek vannak, akik megtisztelnek azzal, hogy elolvassák a recepteket és megtisztelnek nagyon sokszor kedves szavakkal is. Így inkább most mindenkit, ki erre jár meghívnék egy pohárka (virtulális) pezsgöre, hogy koccintsunk egymás egészségére! Köszönöm nektek, hogy olvastok!

tél

Pár napra elbúcsúzom töletek. Itt hagyok pár téli képet, hogy legyen addig is miben gyönyörködni.

Igyekszem vissza, hogy veletek együtt ünnepelhessem a blogom 2. születésnapját.

retro mánia– utasellátós csokiroló

Jó ideje már, hogy Flat-Cat fejéböl kipattant az ötlet, hogy próbáljunk meg régi – de nem elfeledett! – édességeket reprodukálni. Akkor szent ígéretet tettem, hogy én mindenképp megpróbálom az Utasellátós csokirolót valahogy megcsinálni. Már szabályosan rosszul éreztem magam amiatt, hogy mindíg csak halasztódott, toltam egyik napról a másikra. Közben volt karácsonyi nagy sütögetés, meg persze óév búcsúztató, egyéb össznépi megmozdulások. De ez talán még jót is tett, mert egyre inkább körvonalazódott a fejemben, hogy miként is fogom én a régi nagy kedvencemet elöállítani. Tegnap aztán hatalmas vehemenciával nekifogtam. Közben végig nosztalgiáztam, mert nagyon jó volt visszaemlékezni arra, hogy szegény Anyámat egy-egy utazásunk során az idegbaj szélére sodortam a csokiroló imádatommal. Minden egyes utazás elött megígértette velem, hogy bármit ehetek a vonaton, de csokirolót nem!!!! Hogy miért? Mert én is mint minden óvodás korú, kentem az isteni csokikrémet mindenhová, ahová csak lehetett. Természetesen a legjavát a ruhámra. Persze aztán mindíg én gyöztem, mert vonatozás nem létezhetett roló nélkül. Most pedig nagyon boldog vagyok, mert úgy hiszem, sikerült szinte teljesen eltalálnom a rég megszokott ízt és állagot. Bátran próbálkozzatok, mert jó móka, az eredmény pedig mesés!

 

 

Az ostya(tölcsér) bevonatot 2 féleképpen is el lehet készíteni. Írom mindkettöhöz a receptet, mert akinek nincs ostyasütö gépe az se maradjon le az élvezetekröl.

 

Édes ostya (géphez)

125 g margarin

2 tojás

250 g cukor

250 g liszt

250 g melegvíz

A margarint felolvasztottam, hozzákevertem a cukrot, a tojást és a meleg vizet. Összekevertem, majd beleszitáltam a lisztet és azzal is elkevertem, majd a szokásos módon, a gépben kerek ostyalapokat sütöttem. Aztán jött a keményebb dió. Valamire fel kellett tekerni, de nem szerettem volna se túl vastag, se túl vékony rolókat kapni. Rengeteg mindennel próbálkoztam, végül találtam egy gyertyát, betekertem alufóliával és erre tekertem a lapokat. Gyorsan kell dolgozni, mert elég hamar keményedik a tészta. Az eredmény a lényeg: tökéletesek lettek a roló alapok.

 

Édes ostya (sütöben)

5 dkg vaj

5 dkg porcukor

5 dkg liszt

2 tojás fehérje

Az átszitált porcukrot és lisztet el kell keverni a vajjal és a tojásfehérjékkel. Evökanállal halmokat tenni egy sütöpapírral bélelt sütölapra; a kanál hátával szétlapítani és igyekezni, hogy lehetöség szerint kerek plecsniket kapjunk. 175°-ra elömelegített sütöben kb. 5 percig sütni. Amikor a szélei kezdenek kicsit pirulni, már ki lehet venni. Szintén gyorsan dolgozni: formára tekerni, valamilyen hengeres segítövel.

 

 

Párizsi krém

2 dl tejszín

200 g jó minöségü étcsokoládé

2 e.k. cukor (én nem tettem bele)

10 dkg vaj

 

a tejszínt felmelegítettem, de nem forraltam. Beletördeltem a csokoládét (85%-os kakaótartalmút használtam) és felolvasztottam a tejszínben. Hagytam egészen langyosra, majd nem hidegre hülni. Hozzákevertem a vajat. Addig kevertem, míg elég sürü lett a krém. Hütöbe tettem, kb. 1 órára.

 

A megdermedt krémet habzsák segítségével az ostyahengerekbe töltöttem.

Felolvasztottam bevonócsokoládét, fele-fele arányban ét és tejcsokisat, majd a megtöltött rolókat belehempergettem a csokoládéba. Egy nagy hústüvel beleszúrtam a krém közepébe, úgy emeltem ki a kész csokis rolókat és rácsra tettem lecsepegni. Így semmilyen nyomot nem hagytam a csoki bevonaton. Megvártam míg teljesen megdermedt a csoki és nem volt más dolgom, mint majszolni és majszolni és majszolni……………………. Azóta is majszolom. Tegnap óta semmit nem vesztett a roppanósságából, ugyanolyan finom!

rendszeres olvasás

Nagyon sokan kérdeztétek már, hogy ezen az oldalon miért nem lehet felíratkozni rendszeres olvasónak!? A magyarázat egyszerü: nem tudok betenni olyan oldalelemet, ahol ezt meg lehet tenni, pedig már nagyon sokféle módon próbáltam.

Ezért arra kérlek benneteket, ha valaki szeretne rendszeres olvasónak regisztrálni, azt tegye meg a régi oldalamon. Oda is járok, napi rendszerességgel, így folyamatosan tudomásom van róla, ki tisztel meg a látogatásával. Köszönöm Nektek!

itt lehet felíratkozni

/ha valaki esteleg tud segíteni abban, hogy ide, erre az oldalra, hogyan tudok betenni egy ilyen panelt, kérem írjon!/

puncstorta gazdagon, marcipánnal

Idáig bírtuk sütemény nélkül. Már tegnap a családom egyre gyakrabban mondogatta, hogy jó lenne egy kis sütemény. Bár nyomokban még található pár aprósüti karácsonyról, de azért a friss mindíg jobban esik. Ez a mai torta pedig annyira jól sikerült, hogy szabályosan nyögdécsletek az élvezettöl. Anyukám szerint jobban sikerült, mint a karácsonyi tortám. Nem is kell ettöl nagyobb dícséret. Elég rendesen tartalmaz alkoholt, ezért a kiskorúaknak nem igazán adható.

a tésztához:

6 tojás

250 g cukor

1 cs. narancsaroma

6 e.k. víz

150 g liszt

150 g étkezési keményítö

1 e.k. darált mandula

4 csapott t.k. sütöpor

a töltelékhez:

200 g marcipánmassza

200 g baracklekvár

4 cl Amaretto likör

100 g marcipánmassza

20 g porcukor

a bevonáshoz:

175 g porcukor

5-6 cl Amaretto likör

50 g mandulaforgács

kakaópor

A tojásokat a cukorral, a narancsaromával és a vízzel habosra kevertem. Hozzászitáltam az összekevert lisztet, keményítöt és sütöport, valamint hozzáadtam a mandulát is és óvatosan összeforgattam a tojáshabbal. 26 cm átméröjü, sütöpapírral bélelt tortaformába simítottam a masszát és elömelegített sütöben (160° légkeveréses) kb. 35 perc alatt megsütöttem. Rácsra tettem és hagytam teljesen kihülni. Amikor kihült 4 felé vágtam, majd a következö krémmel töltöttem meg a lapokat: a 200 g marcipánt és a baracklekvárt, valamint az Amaretto likört sima masszává kevertem. Megsúgom: a merülömixer csodás szolgálatot tett. A megmaradt 100 g marcipánt a porcukorral összegyúrtam és vékony, kerek lappá nyújtottam, majd kivágtam belöle egy 26 cm átméröjü kört és torta tetejére fektettem. A maradék marcipánból 2 külnbözö méretben csillagokat szaggattam – lehet bármilyen más formát is, természetesen. Ezeket félretettem. Az átszitált porcukrot annyi Amarettóval kevertem el, hogy sürü masszát kapjak. Ezzel a masszával vontam be a tortát, ügyelve, hogy az oldalára lecsurgott bevonót is elkenjem. Kicsit félretettem, hogy szilárduljon. Viszonylag rövid idö alatt szép, egyenletes, sima, fényes máz lesz a torta tetején. A félretett marcipáncsillagokkal díszítettem és megszórtam kakaóporral.