ÉDESKÖMÉNY (FENCHEL) LEVES

Brrrrrr!!! szinte látom magam elött a fintort az arcodon, Kedves Olvasó! 🙂
Én is elhúztam az orromat, amikor elöször hallottam erröl az ételröl. Történt, hogy egy nagyon kedves barátnöm vendégeskedett nálunk, s bevásárolni indultunk a közeli hiperszuper marketbe. Amikor a zöldséges reszorthoz értünk, az én drága szívbélim indián üvöltéseket hallatva eliramodott mellölem és lecövekelt az édeskömény elött, s ott ájuldozott tovább. Igazándiból nem tudtam mire vélni ezt a nagy ragaszkodását, de felvilágosított, hogy ez a kömény itt milyen szép és friss és egyáltalában nem drága és, hogy vegyünk…..!!!!!! Na, én aztán valami nagyon furcsán néztem rá. Korábbi emlékeimböl felrémlett, hogy a kis babák bélmüködésének helyreállítása céljából hallottam én már az édesköményröl, s ezt el is meséltem a barátnönek. Akkor pedig Ö akart engem keresztben lenyelni, hogy fogalmam sincs arról, hogy mi a finom, meg egyáltalán gözöm sincs a gasztronómiáról. De ott, iziben megtörtént a felvilágosításom:kedvenc sógornöje Hollandiában él, s köztudott, hogy a hollandok rengeteg zöldfélét esznek. (tudnak valamit!!). No, ez a holland sógornö szokott rendszeresen édeskömyényt készíeteni, legtöbbször leves formájában.
Megadtam magam és vettünk pár darab egyébként gyönyörü! zöldséget és a zsákmánnyal haza robogtunk. Azonnal nekiláttunk a levesnek. Közben megérkezett a konyhába a férj is és ö is hasonló ujjongásba tört ki, mint fél órával elötte barátosném. Bután néztem rájuk, de Ök csak legyintettek: “Várj, míg megkóstolod!”
Már a tisztításnál mennyei illat töltötte be konyhámat, de ez semmi volt ahhoz képes, amikor elkezdett a kömény párolódni!!!
Rövid idö múlva asztalhoz ültünk, elöttünk a gözölgö leves. Azt nem állítom, hogy rávetettem magam; söt, igyekeztem úgy ülni, hogy, ha nagyon muszáj, akkor azonnal távozni tudjak az asztaltól. S láss csodát! … egy kanál és még egy….. hmmmm!!! ez finom!!! mit finom??? Isteni!!! fenséges!!! mennyei!!!!
Barátnömék csak somolyogtak a tányérukba én pedig rögtön ebéd után papírt, tollat ragadtam, s leírtam a receptet, amit megosztok veletek is. Biztos vagyok benne, hogy aki szeret jókat enni, s nem csak a hagyományos ízeket kedveli ugyanúgy beleszerelmesedik ebbe a levesbe mint én, s kis családom.
Hozzávalók:
2-3 db szép, kemény édeskömény
margarin
vegeta
1 pohár tejszín
2-3 kanál tejföl
só, fehér bors
pici cukor
2-3 szikkadt zsemle
vaj
parmezán
reszelt sajt
Legelöször a zsemléket 1×1 cm-es kockákra vágjuk és vajon arany színüre pirítjuk, majd félretesszük.
A köményket megtisztítjuk, megmossuk. Alsó fás részét levágjuk; zöldjét, ami leginkább a kaporhoz hasonlít félretesszük. 2-3 cm-es kockákra vágjuk és felhevíett margarinra tesszük, megszórjuk böven vegetával, pici vizet öntünk alá és majd nem puhára pároljuk.
Megszórjuk liszttel, majd egy pohár tejszínnel felengedjük, teszünk bele 2-3 kanál tejfölt, sózzuk, borsozzuk és egy pici cukorral is megbolondítjuk. Felengedjük vízzel és készre fözzük. Amikor megfött, a megmosott és apróra vágott zöldjét a tetejére szórjuk.
Nem hagyományos leveses tányérba, hanem öblös csészékben tálaljuk, de mielött belemernénk a levest elöször teszünk jócskán az vajtó illatos zsömikockákból, parmezánból és a reszelt sajtból. Erre merjük a forró levest és azonnal fogyasztjuk.
Reklámok
Kategória: levesek, zöldség | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s