Lusta vasárnap, amikor még Füszeres Eszter blogját is "kivégeztem"

Legelöször is remélem nem sértem meg Esztert a “kivégzés” szóval és már elöre megkövetem! De erröl késöbb.

Már napokkal elötte tudtam, hogy a mai napom, mégpedig a vasárnap a lustizás jegyében fog eltelni. Elterveztük ugyanis, hogy ma nem kell föznöm, hanem hozzuk az ebédet. Ritkán van ilyen, de néha azért rám is rám fér egy kicsit a kényeztetés.
Elterveztem, hogy csupa olyan dolgot fogok ma csinálni, amire egyébként nem mindíg jut idöm. Ezért kigondoltam, hogy ma reggel friss croissant-al fogom kényeztetni a család apraját-nagyját. Már tegnap mindent elökészítettem; értem ezalatt a tésztát, ami csak arra várt, hogy sütöbe bújjon és kisüljön. Nem terveztem, hogy korán kelek, de a biológiai szerkezetem nem hangolódott egy hullámhosszra velem, így a szokott idöben 6 órakor már kidobott az ágy. Volt ennek más oka is, mert tegnap este rácuppantam Füszeres Eszter blogjára. Többször is bekukkantottam már hozzá, de végig még sosem olvastam. Éjjel, amikor már szinte leszédültem a székröl, tudatosult bennem, hogy holnap úgy sem kell semmi egetrengetöt csinálni, lesz idö az olvasásra is. Így ma reggel csak az volt a dolgom, hogy kifli formát adtam a tésztáknak, addig a sütö melegedett és hajnali fél 7-kor már a gép elött ültem, Eszter blogját olvasgatva, mennyei illatok társaságában. Teljesen elvarázsolódtam a rengeteg recepttöl, a gyönyörü fotóktól és nem utolsó sorban a blogszerzö stílusától. Gratulálok Eszter és köszönjük, hogy megosztod velünk a sok érdekességet az életedböl! – remélem nem haragszol meg a “kivégzés” szóért. Rengeteg olvasnivalót adtál, de szinte repült az idö. 🙂
7 órára készen is lettek az illatozó kiflicsodák, a fiúk nagy örömére.

(a receptet most nem mellékelem, mert annyi blogon “megénekleték” már és ismételgetni nem akarok. Ha valaki kéri a receptet, természetesen prezentálom)

Aztán persze nem bírtam a véremmel és nekiálltam gyorsan Limara fenséges kenyerének sütéséhez, amihez már tegnap este elörelátóan elkészítettem az öregtésztát. Persze ez nem tartott sokáig, így újra a blog olvasásba temetkeztem. Így hipp-hopp elszaladt a délelött és megérkezett a finom ebéd. Erre nem vállalkozom itthon, mert nincs akkora serpenyöm, amiben elférne egy hal. Ponty volt a finomság, mégpedig frank módra. Ezt még Németországban sem készítik ilyen módon máshol, csak erre, mifelénk. Valamilyen sörtészta szerü panírba forgatják, de nem vágják szeletekre, csak a gerince mentén. 6-7 féle különbözö salátát fogyasztanak hozzá. Mondhatom fenséges és itt a helyi “kocsmában” nagyon jól készítik. Férjuram 1 órával elötte megrendelte és 5 perc alatt haza hozta. Poénkodott is rajta, hogy ma ö “fözött” és pár perc alatt asztalon volt az ebéd; nem úgy mint mikor én fözök.


Mire befejeztük az ebédet, elkészült a kenyérke is, ami végre úgy sikerült, ahogyan azt már rég szerettem volna. Hála Limara segítségének. Köszi Limara!

Aztán a délután további része is hasonló nyugalomban telt. Még arra is jutott idö, hogy egy fenséges vacsorával zárjuk ezt a kellemes napot. De erröl majd a következö postban, mert a végén még sok lesz belölem mára.

Advertisements
Kategória: ez + az, hétvége | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

3 hozzászólás a(z) Lusta vasárnap, amikor még Füszeres Eszter blogját is "kivégeztem" bejegyzéshez

  1. Fűszeres Eszter szerint:

    Túléltem a kivégzést 🙂Köszönöm!

  2. csongi szerint:

    Drága! Én kérném a kifli receptjét. Előre is köszönöm.

  3. Gyöngyi szerint:

    Receptet kérem elküldeni!! Köszönöm előre is! Ugorj majd át hozzám, ajándékom van Számodra!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s